A 20-as évek flapper divatja
A 20-as évek elején a divat egy gyökeres változáson ment keresztül. A háborút követő időszak meghatározta az új női sziluett irányvonalát, mely merőben eltért a korábbi évtizedek nőies, karcsú alakot hangsúlyozó divatjától. A felszabadult, független „flapper" lány megjelenése forradalmasította a kor ruhatárát. A rövid, csípőt takaró ruhák, a térdig érő szoknyák, a mellkast hangsúlyozó, egyenes vonalú felsőrészek, a fiús frizurák és a feltűnő smink mind-mind azt a modern, bátor, öntudatos nőképet tükrözték, amely a 20-as évek ikonjává vált.
A flapper stílus legfőbb jellemzője a nőies vonások elrejtése, a fiús megjelenés hangsúlyozása volt. A mellek lelapítása, a csípő és a derék eltüntetése, a test természetes görbületeinek elfedése mind-mind ezt a célt szolgálta. A ruhák egyenes, csöves szabása, a csípő alatt bővülő szoknyák, a vállpántok nélküli ruhák mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nő alakja minél inkább emlékeztessen egy fiatal fiúéra. Ezt a hatást fokozták a rövid, díszes, gyakran rojtos szoknyák, a feltűnő, sötét szemfestés és a hangsúlyos száj.
A flapper stílus nem csupán a ruházatban, hanem a viselkedésben, a testtartásban és a mozgásban is tükröződött. A modern, független nő megjelenése nem csupán a divat, hanem a társadalmi változások tükre is volt. A nők egyre inkább kiléptek a hagyományos női szerepekből, szabadabban élhették meg önmagukat, és ez a divat terén is megmutatkozott. A flapper lányok merészen viseltek rövid szoknyákat, cigarettáztak, táncoltak a dzsessz ütemére, és élvezték az élet örömeit, ami addig elképzelhetetlen volt a „tisztes" hölgyek számára.
Az 50-es évek nőies, feminin divatja
Az 50-es évek divatja élesen ellentétben állt a 20-as évek fiús, androgün megjelenésével. Ebben az évtizedben a nőiesség, a femininitás dominált, a divat visszatért a klasszikus, kecses női sziluetthez.
A kor divatjának legfontosabb jellemzője a drámai nőies vonalvezetés volt. A ruhák hangsúlyozták a melleket, a karcsú derekat és a csípőt. A szoknyák bővek, harang alakúak voltak, amelyek kiemelik a nők formáit. Gyakori volt a peplum, a csípőre simuló felsőrész, amely szintén a nőies sziluettet hangsúlyozta. A vállak és a karok szabadon maradtak, a ruhák ujjai gyakran bővek, földig érők voltak.
Fontos kiegészítői voltak az öltözékeknek a magas sarkú cipők, a kesztyűk és a kalapok. Ezek mind a nőiesség, a finomság, az elegancia kifejezői voltak. A smink is visszafogottabb lett, a hangsúly a tökéletes bőrön, a természetes szépségen volt.
Míg a 20-as évek flapperei a függetlenséget, a szabadságot és a modern nőiességet képviselték, az 50-es évek divatja a hagyományos női szerepeket, az otthonteremtést, a gondoskodást és a hűséget jelenítette meg. A divat ebben az évtizedben visszatért a klasszikus, letisztult nőiességhez, ami jól illeszkedett a kor társadalmi elvárásaihoz és értékrendjéhez.
A 60-as évek mini és op-art divatja
Az 1960-as évek divata radikális szakítást jelentett a megelőző évtizedek nőies, feminin stílusával. A kor ikonikus divatja a miniszoknya és az op-art minták voltak, amelyek egyaránt a lázadást, a szabadságot és a modernséget szimbolizálták.
A miniszoknya megjelenése forradalmasította a női ruhatárat. A térd fölé érő, sőt gyakran combközépig érő szoknyák teljesen új sziluettet teremtettek. A hangsúly a lábakra, a nőies lábfejekre tevődött át, míg a felső test háttérbe szorult. Ez a radikális változás szimbolizálta a nők társadalmi szerepének átalakulását is: a miniszoknya viselője egy független, öntudatos, szabad nőt jelenített meg.
Az op-art minták – a geometrikus, optikai illúziókat keltő, erőteljes, kontrasztos minták – szintén a modernséget, a változást és a lázadást fejezték ki. Ezek a merész, pszichedelikus hatású minták nemcsak a ruhákon, hanem a kiegészítőkön, a bútorokon és a lakáskiegészítőkön is megjelentek, áthatva az egész 60-as évek vizuális kultúráját.
A miniszoknya és az op-art divat nem csupán a ruházatban, hanem a viselkedésben, az életmódban is tükröződött. A 60-as évek fiataljai elutasították a konformizmust, a hagyományos értékrendet, és egy merőben új, szabad, experimentális életfelfogást képviseltek. A divat ebben az évtizedben a lázadás, a nonkonformizmus és a modernizáció szimbóluma volt.
A 70-es évek disco és punk divatja
Az 1970-es évek divatja a szabadság, a hedonizmus és a lázadás jegyében alakult. Két meghatározó irányzata a disco és a punk stílus volt, amelyek teljesen eltérő üzeneteket közvetítettek, mégis egyaránt a korszak szellemiségét tükrözték.
A disco divat a fényűzést, a csillogást, a szabadosságot és a szórakozást jelenítette meg. A ruhák alapanyagai – bársony, selyem, lurex – drágák és exkluzívak voltak. A fazonok szűk, testhez simuló szabásúak, a dekoltázsok mélyek, a szoknyák rövidek voltak. A színpaletta a fényes, ragyogó tónusokat favorizálta: az arany, az ezüst, a fukszia, a smaragdzöld dominált. A kiegészítők, mint a magassarkú cipők, a flitteres táskák és a csillogó ékszerek tovább fokozták a luxus és a show hatását.
Ezzel szemben a punk stílus a társadalmi normák teljes elutasítását, a lázadást fejezte ki. A punk divat a szándékos rongyosságot, a botrányos, provokatív elemeket hangsúlyozta. A ruhák alapanyagai – bőr, lánc, tépett farmer – nyers, agresszív hatást keltettek. A fazonok sokkolóak, a szoknyák rövidek, a felsők gyakran lyukasak vagy félig letépettek voltak. A haj punk frizurákba – tüskés, borotvált fejtetők – volt fésülve, a smink pedig a brutalitást, a düht tükrözte.
Míg a disco a hedonista életérzést, a szórakozást és a fényűzést jelenítette meg, addig a punk a társadalmi rendszer teljes elutasítását, a lázadást és az anarchiát szimbolizálta. A két irányzat együttesen fejezte ki az 1970-es évek ellentmondásos hangulatát: a szabadság utáni vágyat és a rendszer iránti mélységes elégedetlenséget.
A 80-as évek power dressing divatja
Az 1980-as évek divatja a nők törekvését tükrözte a férfias pozíciók, a hatalmi szerepek megszerzésére. A kor ikonikus divatja a power dressing, vagyis a nőies és a férfias elemek ötvözete volt.
A power dressing lényege a határozott, magabiztos megjelenés volt. A nők széles vállú, erőteljes szabású zakókat, erős kontúrokat rajzoló ruhákat viseltek, hogy megjelenésükkel is kifejezhessék ambícióikat és elszántságukat a munka világában. A hangsúly a vállakra, a mellkasra és a derekakra tevődött, a szoknyák szűkek és térdig érők voltak. A színpaletta a sötét, komoly tónusokat, mint a fekete, a navy kék vagy a szürke árnyalatait preferálta.
Ugyanakkor a power dressing ruhatár nőies elemeket is tartalmazott, hogy megőrizze a viselője nőiességét. Ilyen volt például a peplum, a csípőre simuló, bővülő felsőrész, vagy a hangsúlyos vállpánt. A kiegészítők, mint a nyaklánc, a fülbevaló, a karórák, a magas sarkú cipők szintén a feminin jegyeket emelték ki.
A power dressing stílus nem csupán a divat, hanem a társadalmi változások tükre is volt. A 80-as évek nőmozgalmai, a nők fokozatos előretörése a munka világában megkövetelte, hogy a nők megjelenésükben is kifejezzék ambícióikat és elszántságukat. A power dressing segítségével a nők magabiztosan léphettek be a korábban férfiak uralta területekre, és vívhatták ki helyüket a munkaerőpiacon.
