Az elmúlt évtizedben a streamingszolgáltatók elterjedésével és a televíziós piac átalakulásával párhuzamosan a könyvadaptációk is új korszakba léptek. A népszerű könyvekből készült sorozatok nemcsak a rajongók körében arattak sikert, hanem a szélesebb közönség figyelmét is felkeltették. Ezekben a feldolgozásokban számos változás figyelhető meg a könyvek eredeti történeteihez képest, amelyek alapvetően befolyásolják a végeredményt. Érdemes tehát közelebbről is megvizsgálni, hogy milyen átalakulásokon mennek keresztül a könyvadaptációk a képernyőre kerülés során.
A hűség kérdése
Talán a legfontosabb kérdés, ami felmerül a könyvadaptációk kapcsán, hogy mennyire hűek a forgatókönyvírók és rendezők az eredeti irodalmi műhöz. Köztudott, hogy a filmvászonra vagy a televízióképernyőre kerülés során szinte elkerülhetetlen bizonyos mértékű változtatás, hiszen a két médium eltérő adottságokkal és lehetőségekkel rendelkezik. Míg a könyv egy belső, elmélyült élményt nyújt az olvasónak, addig a sorozat a vizualitásra, a mozgóképre, a hangokra és a színészi alakításokra épít. Ezeket az eltéréseket a készítőknek valahogyan kezelniük kell, ami gyakran azzal jár, hogy a könyv egyes elemeit, szereplőit vagy történéseit módosítják, kihagyják vagy újraértelmezik.
Vannak olyan adaptációk, amelyek szinte teljesen hűek maradnak az eredeti műhöz, és csupán apróbb változtatásokat hajtanak végre. Ilyen például a Trónok harca című sorozat, amely a George R.R. Martin fantasy-regényfolyam alapján készült, és annak szinte minden lényeges elemét, szereplőjét és cselekményszálát megőrizte. Más esetekben viszont sokkal jelentősebb eltérések figyelhetők meg a könyv és a sorozat között. A Csontvárosi árnyak című fantasy-regény adaptációja, a Shadowhunters például jelentősen eltér a könyvtől mind a szereplők, mind a cselekmény tekintetében. Ebben az esetben a készítők valószínűleg azt mérlegelték, hogy a könyv hű átvitele a képernyőre nem lenne elég vonzó a szélesebb közönség számára, ezért inkább a saját elképzeléseik szerint alakították át a történetet.
Terjedelmi különbségek
Egy másik lényeges szempont, ami meghatározza a könyvadaptációk jellegét, a terjedelmi különbség a forrásműhöz képest. Míg egy regény akár több száz oldal is lehet, addig egy televíziós sorozat epizódonként csupán 40-60 perces időtartammal rendelkezik. Ebből adódóan a forgatókönyvíróknak szelektálniuk kell a könyv elemei közül, ki kell hagyniuk bizonyos részeket, és a legfontosabb cselekményszálakra, szereplőkre és történésekre kell fókuszálniuk.
Erre jó példa a Sherlock Holmes-történetek televíziós feldolgozása, a Sherlock. A sorozat csupán néhány epizódot szentel egy-egy Conan Doyle-regény vagy -novella adaptálásának, míg a könyvek sokkal részletesebben bontják ki a nyomozások történéseit. Ennek ellenére a Sherlock sikeresen ragadja meg a Holmes-történetek lényegét, és a terjedelmi korlátok ellenére is élvezetes, magával ragadó élményt nyújt a nézőknek.
Vannak azonban olyan esetek is, amikor a terjedelmi különbségek olyan mértékűek, hogy a készítők kénytelenek radikálisan átírni a forrásművet. Ilyen volt például a Végjáték című film, amely a Marvel-képregények Végtelen-szaga történetszálát adaptálta a mozivászonra. A képregények több évtizedes történetét a filmkészítők egy nagyjából 2,5 órás játékfilmmé sűrítették, ami szükségszerűen azzal járt, hogy a cselekmény és a szereplők is jelentősen leegyszerűsödtek és megváltoztak a képregényekhez képest.
Korszerűsítés és aktualizálás
A könyvadaptációk során a készítők gyakran arra is törekszenek, hogy a történetet és a szereplőket a modern kor igényeihez és elvárásaihoz igazítsák. Ez különösen akkor válik szükségessé, ha a forrásművet évtizedekkel korábban írták, és azóta jelentős társadalmi, kulturális és technológiai változások mentek végbe.
Jó példa erre a Sherlock Holmes-adaptációk sora, amelyek rendre megpróbálják a detektív alakját a 21. századi kontextusba helyezni. A Sherlock című sorozat főszereplője egy zseniális, de antiszociális számítástechnikai szakértő, aki okostelefonnal a kezében old meg bonyolult bűnügyeket. Az Elementary című feldolgozás pedig a karaktert egy modern, független, szenvedélybeteg nyomozónővé alakítja át. Mindkét sorozat arra törekszik, hogy a klasszikus Conan Doyle-történeteket a jelenkor viszonyai között jelenítse meg, és ezáltal közelebb hozza a mai nézőkhöz.
Hasonló aktualizálás figyelhető meg a Dracula-mítosz televíziós adaptációinál is. Míg Bram Stoker regénye a 19. századi viktoriánus Angliában játszódik, addig a 2020-as BBC-sorozat a modern kor kontextusába helyezi a történetet. A főszereplő gróf Drakula egy 21. századi, globalizált, tőkeerős üzletember, aki a mai Londonban próbál gyökeret verni. Ezzel a változtatással a készítők nemcsak a mű időszerűségét kívánták növelni, hanem a klasszikus vámpírtörténet újraértelmezésére is lehetőséget kaptak.
Diverzitás és reprezentáció
Az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül a diverzitás és a sokszínű reprezentáció kérdése a filmek és sorozatok világában is. A könyvadaptációk esetében ez azt jelenti, hogy a készítők tudatosan törekszenek arra, hogy a szereplőgárda etnikailag, nemileg és szexuálisan is minél inkább tükrözze a valós társadalmi sokszínűséget.
Erre jó példa a nemrég bemutatott Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi című fantasy-sorozat, amely J.R.R. Tolkien klasszikus regényfolyamán alapul. A sorozat előzetes képei és a bemutatott szereplők egyértelműen jelzik, hogy a készítők hangsúlyt fektetnek a rasszok, nemek és szexuális orientációk sokszínű ábrázolására. Ez markáns eltérés a könyvek világához képest, ahol a szereplők többsége fehér, heteroszexuális férfi.
Hasonló törekvések figyelhetők meg a Végjáték című Marvel-film kapcsán is, ahol a hősök között több nő és színesbőrű karakter is helyet kapott, szemben a képregények tradicionálisan fehér, férfi főszereplőivel. Bár ezek a változtatások olykor komoly vitákat is kiváltanak a rajongók körében, mégis fontos lépésnek tekinthetők a filmipar és a televíziós világ sokszínűbbé és befogadóbbá tételében.
Összességében elmondható, hogy a könyvadaptációk készítése során a forgatókönyvírók és rendezők számos kihívással szembesülnek. Dönteniük kell a hűség mértékéről, a terjedelmi különbségek kezeléséről, a történetek aktualizálásáról, valamint a diverzitás és a reprezentáció kérdéseiről. Mindezek a változtatások alapvetően befolyásolják a végeredményt, és gyakran jelentős eltéréseket eredményeznek a forrásműhöz képest. Ám a legjobb adaptációk képesek megőrizni a könyvek lényegét, miközben sikeresen alkalmazkodnak a képernyős médium sajátosságaihoz, és élvezetes, magával ragadó élményt nyújtanak a nézőknek.
